A munka, amit vállalhatsz, a következő: (54)
A larkinori főmágus értesülése szerint egy mágus új iskolát nyitott valahol a város külterületén. A varázsló kutatásokat kezdett, miképpen lehet valami új módszerrel felügyelni a mágustanoncokat. A főmágus szerint valamiféle varázslatos hangszerkezetet talált ki, amivel csöndre tudja varázsolni az őt követőket. Állítólag ettől fokozottabban képesek saját energiájukat haszosítani.
Légy szíves, menj el ebbe az iskolába, és hozd el nekünk tanulmányozásra ezt a szerkezetet.
Jutalmul 1000 kincset tudunk felajánlani.
1 manógomba 1000 kincs
Köszönet SzMaRt-nak a térkép elkészítéséhez nyújtott segítségéért.
|
||||||||||
|
||||||||||
|
||||||||||
|
|
|||||||||
|
|
|
||||||||
|
|
|||||||||
|
||||||||||
|
||||||||||
|
||||||||||
|
|
© Harry Potty-el 2004.
A fehérmágia útja
A világ megismerésére számos lehetőség van, ezt szolgálják a különféle világnézetek, világképek. A fehérmágiában való hit egyfajta bölcseletnek az elfogadása, következésképpen a világot valamiféle áhítat révén kísérli meg felfogni és megismerni. A fehérmágia lényegében arra törekszik, hogy harmóniát teremtsen, ezért az egész világot energetikai jellegűnek tekinti. Mindez a mágikus, misztikus és mechanikus világkép sajátos ötvöződéséhez vezet. A hagyományos mágus a kozmoszt szellemekkel teli térnek éli meg, és ezekhez a szellemi lényekhez fohászkodik. A misztikus számára a megismerés útja az elmélyülésen és az isten keresésen át vezet, ő a világot lélekkel teli egységként szemléli. A mechanikus világképből kiindulva pedig az értelemnek tulajdonítanak elsőbbséget, itt az objektív megfigyelésből származnak a felismerések, amelyek alapján a világ mintegy megalkotható.
A fehérmágia azelőtt leírt háromféle világszemléletnek az egyesítése és magasabb szintre emelése. A fehérmágia szimbolikus figurái a három napkeleti bölcs - őket mint a három szentkirályt tisztelik és a varázslásról védőszentként is ismerik őket. Bár ezek a személyek történelmileg kevésbé hitelesíthető és azonosítható figurák, általában káldeusokként szokták őket megnevezni, vagyis olyan mágusokként, akik az égi jeleket megfejtve Babilonból Betlehembe vándoroltak, hogy hódoljanak a megszületett megváltónak. Minden bizonnyal nagyon pontos csillagászati megfigyelések alapján jutottak erre a felismerésre. Nevezetesen a Kr.e.7-ben lezajlott háromszoros Jupiter Szaturnusz konjukció olyan értelmezése nyomán, amely a megváltó eljövetelének bizonyosságához vezette őket.
A valódi fehérmágiára való alkalmasság legfontosabb feltétele az, hogy készen legyünk az önismeretre és az önmagunkkal való szembenézésre. Ezen elsősorban saját összetett személyiségünk struktúrájának a felismerését értjük. Ez a felismerés egyúttal ennek a szerkezetnek a legyőzését is jelenti. Az ember ugyanis mint személy, tulajdonképpen nem individuum, még akkor sem, ha ez nagyon elterjedt nézet. Az andividuum ugyanis oszthatatlant jelent, márpedig mi mint személyek, egyáltalán nem vagyunk oszthatatlanok. Sokkal inkább arról van szó, hogy magunkban és a személyiségünkön keresztül napról napra különböző szerepek és jellemvonások tömegét jelenítjük és testesítjük meg, ezek mindig olyan színben tűnnek fel, mint valami sajátságos és állandó karakter. Valójában közismert tény ez, mégis mindannyiszor megrémülünk, amikor jobban belegondolunk. Tulajdonképpen ebben a rémületben keresendő önmagunk legyőzöttségének a nehézsége. Hiszen amikor felismerjük saját személyiségünk nagyfokú határozottságát, akkor egyszer csak nagyon mulandónak, szinte elveszettnek érezzük magunkat.
Ezért mindenkinek, aki a mágiához fordul, mindenekelőtt a lelke legmélyebb zugáig át kell világítania saját magát, hogy valamennyi önző törekvése napvilágra kerüljön. A második lépésben meg kell szabadulnia ezektől a jellemvonásoktól. Persze az ilyen megszabadulás nem épülhet csupán saját akaraterőre. Hiszen minden akarati lépés szándékokhoz kötődik és minden szándék többé, vagy kevésbé önző. Az önös vonásoktól való megszabadulás egyetlen valóságos útja, ha az egész személyiségünket határozatlanná tágítjuk, mégpedig úgy, hogy beilleszkedünk egy nagyobb transzcendens egységbe. Tulajdonképpen ez a változásnak az a megvilágosodást hozó aktusa, amelyet kegyelemnek szoktak nevezni. Csak az tekinthető igazi mágusnak, aki a saját önző vágyaitól ily módon megszabadult. Ebben az értelemben a fehérmágia mint az emberi szellem csendes irányítója, képes oly módon hatni, hogy ezt a Grál-legenda, illetve az Akásha hét bölcséről szóló krónika megörökítette.
A beavatatlanok mindezt talán irracionálisnak találják és szigorúan véve persze nem állnak messze a jelenség lényegétől. Hiszen a mágia bizonyos szempontból maga a tiszta értelmetlenség. Legalábbis pozitív értelemben, hiszen olyan felismerésekről van szó, amelyek a szívből erednek, vagyis olyan hatásokról, melyek túlvannak a mi értelmünkön: ezek a dolgok, legnemesebb formájukban az isteni erővel való egyesülésnek felelnek meg. Így aztán alig csodálható, hogy minden fajta mágikus hatáskor a kundalini energia fokozásáról van szó. Annak a transzcendens, de mégis testi energiafolyamatnak a stimulálásáról, melyet a gerinccsatorna mentén lehet lokalizálni. Következésképpen a csakrák - ezek a gerincünk mentén elhelyezkedő, a finom anyaghoz kapcsolódó energiaközpontok -szerepet játszanak a mágikus történésekben. A bipoláris mágia során a legalsó, azaz a gyökércsakra, továbbá a második és a negyedik, vagyis a szexuál- és a szívcsakra aktivizálódik. Az igazi fehérmágusi vonások a szívcsakrával vannak összeköttetésben. Érdekes összefüggés, hogy a fekete mágusi támadások túlnyomórészt erre a csakrára irányulnak. Az igazi fehérmágia során azonban a hatodik csakra, az úgynevezett harmadik szem aktivizálódik, és a finom anyagból eredő impulzusokat ez továbbítja.